Végső prezentációnk

Megvolt a NAGY NAP. huuuuuuuu.......
Ma reggel megtörtént az egy hónapos munkánk bemutatása. Hivatalos keretek között minden csoport egy 15 perces prezentáció keretein belül bemutathatta munkájának eredményét. Csak nagyvonalakba vázoltuk fel, hogy mi volt a feladat, mik voltak a mi észrevételeink és hogy végül milyen megoldásokat ajánlottunk a problémák megoldására.
Ezután átadták a diplomákat és fotozkodással zárult a nagy esemény.
Az ügyfélnek is összeállítottuk a végleges prezentációnkat. Persze nem nagy meglepetés ez Nekik, ugyanis mindvégig folyamatosan konzultáltunk. Végigmentünk velük a prezentációnkon és minden lépést átbeszéltünk. Nagy örömükre szolgált, hogy közös munkák végül gyümölcsöt teremtett, aminek tudatában vannak Ök is. És azt is tudják, hogy most már csak rajtuk múlik, hogy learatják e ezeket a gyümölcsöket vagy sem, azaz végrehajtják e tanácsainkat vagy sem. Érzéseink szerint megadtuk a kezdő lökést. És, hogy a lendület megmaradjon, otthonunkból is megpróbálunk folyamatosan kapcsolatban maradni velük, hogy biztosak legyünk benne, hogy tanácsaink szerint haladnak.
Nagy megkönnyebülés ez most. Jó érzés tudni, hogy az ügyfél elégedett. Maximálisan elégedett a munkánkkal és ezen felül azt hiszem mély "családi kapcsolat" alakult ki közöttünk az elmúlt hetek alatt.
Ez abból is kiderült, hogy a héten saját házukba hívtak meg ebédelni. Ma pedig ismét hivatalosak vagyunk az ügyfél házába, de ezúttal "churasco" lesz a menű (valami hasonló mint a grillezés).

Mennünk kell.....

...foci, csajok, állandó karnevál...

István (főnököm) kérésére megprobálok írni a barzil sztereotípiákról.

Csajok...... hmmmm, azt hiszem ebben a témában nem én vagyok a legkompetensebb, de talán elég hiteles ha a brazilok kézművességét hívom segítségül.

Ezt nézzétek, ilyenek a brazil csajok :










Foci..... utolsó héten mi is elmentünk egy focimecsre, ahol a brazil Cruzeiro csapat játszott a Dél- Afrikai válogatott csapatával.
VIP vendégként vehettünk részt, így lehetőségünk volt a szinfalak mögé kerülni, és a meccs után a foci labda nyomát is megérítnei a pályán :-)

Karnevál..... arról már írtam salvadori és rioi beszámolómnál.

Tengerparti futásom élményei és hatásai

huuuuu..... Élménynek fantasztikus élmény volt! És a hatása is felülmúlhatatlan. Bár a deréknak nem igazán tesz jót a homokban való futás, de az izmoknak kimondottan :-)

Porto Seguro tengerparti hétvége

Harmadik hétvégét már kicsit egymástól jobban szétszakadva töltöttük. Volt aki Rioba, volt aki a közelben kirándult, én az amerikai kolléganömmel (Rhea) és a szintén amerikai kollégámmal (Rich) úgy döntöttünk, hogy tengerpartot veszünk uticélnak. Bahia állam tengerpartjairól híres, így oda repültünk. Mindössze egy óra volt a repülőút, így péntek éjjel már ott is voltunk. Két teljes napot töltöttünk Porto Seguro-ban, ugyanis hétfő hajnalban repültünk csak vissza Belo Horizontéba. Az idő csodálatosan szép volt. A társaság is szuper, nagyon jól kijöttünk hárman. Szombat reggel korán szerettünk volna kelni, hogy a tengerparton futással kezdjük a napot, de sajnos csak fél 8-kor tudtam erőt venni magamon, hogy kibújjak az ágyból. Ekkor már tuti 30 fok felett volt a hőmérséklet. Rhea kolléganőm úgy vélte, hogy futáshoz túl meleg van, így Ö inkább a legkondival hűsített szobában aludt addig amig Rich-el elmentünk egy tengerpart felfedező futásra. Égetett a nap, így jó erősen bekentük magunkat, ugyanis fürdőruhában indultunk neki. De persze hamarosan leizzadtuk az egész naptejet, így egy jó erős alapszínnel tértünk vissza. Kicsit őrültnek nézhettek bennünket, de nem bántuk, megérte a szenvedés, ugyanis a futás végén a tengerbe hűsítettük le magunkat. Reggeli után a szállodával szemközti strandra mentünk, amely egy Jamaicai bárhoz tartozott. Igazi jamaicai zene teljesen ellazított bennünket. Finom koktélok, isteni, frissen fogott hal ebédre.... jobbat nem is kívánhattunk volna. Délután ellátogattunk a környék híres party-strandjára (Axé moi), ahol egész nap szól az igazi brazil zene, és a színpadon táncosok mutatják, hogy hogyan kell táncolni. Természetesen rengetegen követték őket. Mi is megpróbáltuk, de azt hiszem van még mit gyakorolnunk. A capoeira bemutató volt a legjobb része a shownak. Csajok, nézzétek meg figyelmesen azokat a képeket! Szombat este a központba látogattunk, ahol utcai butikok sorozata kínálta a legkülönfélébb ajándéktárgyakat. A főtéren élő zene, amit mi is élveztünk vacsoránk alatt. Vasárnap reggel már nem próbálkoztam a futással. Inkább egy kis boggy-t (terep kocsi) kölcsönöztünk, és azzal kirándultunk a környéken. Indián falvakba is betévedtünk. Szinte hihetetlen, hogy ilyen körülmények között még élnek emberek ugyanabban az államban. Teljesen puritán életmód. Megható volt!
Visszafele ismét megálltunk egy kis tánc erejére a party strandon ( Axé moi ) aztán egy futással zártuk a délutánt. Ezúttal Rhea is velünk tartott. Még a futásban is egy lépést diktáltunk mind a hárman. Tényleg nagyon jól kijöttünk egymással! Este pedig ismét belváros, egy-egy caipirinha és időben visszatértünk a szállodába, ugyanis 4:15-kor volt az ébresztő. CSODÁS hétvége volt! Azt hiszem a képek magukért beszélnek.....

Futás ebédidőben....

Tegnap megtartottuk az ügyfelünk vezetőségének a prezentációnkat, hogy mik az eddigi észrevételeink és milyen részletekre koncentrálunk a hátralévő időben, és nagy megkönnyebülésünkre teljes mértékben egyetértettek velünk. Mivel most már tőlük függetlenül is tudunk dolgozni, úgy döntöttünk a csoport társaimmal, hogy ma a szállodából dolgozunk. Végre kialudhattam magamat. Rámfért, ugyanis hétvégére ismét vannak terveink. Annyit elárulok, hogy tengerpart lesz az uticél.

A home-officenak megvolt az az előnye is, hogy ebédidőben (ebéd helyett természetesen) elmentem futni. Merész ötlet volt, ugyanis 35 fok és 87% nedvesség tartalom 900 méterrel a tengerszint felett egész másképp hatott mint amihez hozzászoktam. Jólesett! :-) Testemnek és lelkemnek is.

Hétvége az Iguacu vízesésnél

Kemény hétköznapok után izgatottan vártuk a péntek délutánt, ugyanis 8-an a csapatból az Iguacú vízeséshez látogattunk. Munka után, délután repülőre szálltunk (egy kis izgalmas check-in után) és a Parana állam felé vettük utunkat. Késő éjjel érkeztünk, ugyanis át kellett szállni Sao Pauloban, de a csapat egész jól érezte magát mind a repülőn mind a terminálokban. Szombat reggel terv szerint Argentínába szerettünk volna utazni mindannyian, hogy előbb az argentin oldalról nézzük meg a vízesést, de sajnos félelmünk beigazolódott, hogy a 3 indiai srác vízum hiányában nem tudott velünk tartani. A csapatnak sajnos ketté kellett válnia.
Az argentin oldalról egy safari teherautóval vittek bennünket az esőerdőn keresztül az Iguacú folyóhoz ahol motorcsónakkal merültünk a vízesés alá. Fantasztikus volt a hatalmas és erőteljes vízesés közelében lenni. Csurom vizesek lettünk, amit persze nem bántunk, mivel nagyon meleg volt és hamar megszáradtunk a séta közben. Ezután több túra útvonalat is megjártunk, hogy különböző magasságból és szemszögből csodálhassuk a vízesést. Felejthetetlen élmény volt ennek a természeti csodának a tanúi lenni.
Este egy kellemes brazil vacsorát engedtünk meg magunknak.
Vasárnap pedig a brazil oldalról néztük meg a vízesést. A különbség a két oldal között az, hogy a brazil oldalról nagyobb panorámában látható a vízesés, míg az argentin oldal sokkal inkább közelebbi élményt nyújt.
Egy ujabb csodás hétvégén vagyok túl.
Képek és videók jobbra találhatok---->

Vasárnapi kalandtúra

Múlt vasárnap az egyik csapat ügyfele meghívott bennünket a villájába és a csapat egyik része igazi kaland túrára vállalkozott. Mivel a túravezető csak portugálul beszélt így fogalmunk sem volt hogy mire vállalkoztunk. Azt hittük, hogy csak egy kis vasárnap délutáni séta lesz az erdőben, de végül egy 5 órás kalandos esőerdő túra lett belőle. Eredeti élmény volt. Nem bejárt turista utvonalakon mentünk, hanem árkon-bokron-vizen keresztül. Hangyát támadásait is túléltük. És végül a vízeséshez pedig egész meredek sziklákat kellett megmásszunk. Teljesen veszélytelennek sem mondhatnám, de annál nagyobb volt az értéke a ruhában való fürdésnek a vízesésnél. Természeti látványosságokon kívül tanulságos volt, hogy a 9 különböző ember, hogyan reagál egy ilyen mindenkinek új élményben. Szükség volt az egyetértésre, az összetartásra és az egymás bátorítására is. Hietetlen mennyire összehozta a csapatot egy a közös "feladat". Nehéz volt, de végül mindenki életének egyik legnagyobb élményének tartotta aminek nem csak szemlélője volt hanem aktív résztvevője is. Megcsináltuk azt amiről fogalmunk sem volt mi vár ránk. És, hogy még izgalmasabb legyen a túra, elkezdett esni az eső, úgyhogy szinte mindegy volt hogy ruhástól fürdünk meg a vízesésben vagy az eső áztat meg. A visszaút a zuhogó eső ellenére sokkal felemelkedőbb volt, mindenki érezte a győzelem ízét.
Amíg a fiatalabbak túráztunk, az idősebb hölgyek (anyukák) vacsorával vártak bennünket. Gyors meleg zuhany után igazán jól esett a 10 éves érlelésű Cacaca (ebből készítik a Caipirinha koktélt) és a brazil nemzeti étel amivel vártak bennünket. És persze a csokitorta sem maradt el a végéről. Kellemes és kalandos volt az első teljes csapatot érintő közös vasárnapunk.
Erre felbátorodva újabb hétvégi közös utazást terveztünk. Iguazú vízesés volt ezen a hétvégén az uticél. Erről is beszámolok hamarosan. Gábor, a Te kérdéseidre is válaszolok amint lesz kis időm ismét. Nézzétek végig a képeket, és próbáljátok beleélni magatokat !