3 nap a dzsungelben és annyira megszokod, hogy szinte el sem akarsz menni többet onnan. Tényleg! Szó szerint kiszakadtunk a civilizációból. Szállásunk fakunyhóból állt egy tó felett a dzsungel peremén. És, hogy nem a dzsungel belsejében voltunk, azért volt jó, mert mindvégig láthattuk a folyó túlsó partján a várost ( Manaus ) ami még jobban erősítette a várostól való eltávolodás érzését. Kellemes élmény volt úgy vacsorázni, hogy a távolban a város fényei égnek, miközben a folyó túloldalán mi egy teljesen más világban vagyunk. Első nap amikor megérkeztünk egy rövid kis dzsungel
-ismerkedős sétára mentünk. Semmi különöset nem láttunk, a növényzeten kívül, természetesen. De semmi izgalmas találkozás valami vadállat fajtával. Este, vacsora után, egy sörre indultunk volna a szállodánk bárjába, de nem értünk messzire, ugyanis a bungalónk bejárata előtt egy kígyót láttam, és nem volt merszünk elhaladni mellette. Szerencsénkre szolgál, hogy a negyedik kollégánk aznap késő éjjel érkezett csak, így amikor a túravezetönk megérkezett a kollégánkkal megmutattuk nekik is, hogy mi tartott bennünket vissza attól, hogy a parton várjuk öket. Kiderült, hogy egy mérges kígyó volt ( azt hiszem Sararaca a portugál neve ) támadásra készen. Túravezetönk laza mozdulattal eltávolította a fejét a kígyónak, így másnak nyugodtan elhagyhattuk a bungalónkat. Izgalmas volt, bár a kígyó méretéből nem feltételeztem volna túl nagy veszélyt, de mondások szerint, minél kisebb, annál erősebb. Második nap hajóra szálltunk és ellátogattunk az úgynevezett "enconro das aguas" (vizek találkozása) ponthoz. Érdekes volt látni a két folyó ( Rio Negra és Solimoes ) egybefolyását. A képekből látni fogjátok, hogy a két víz nem egyesül a találkozáskor, és ennek a jelenségnek az oka, hogy a két folyó hőmérséklete és a víz sűrűsége eltérő, valamint az áramlás sebessége is eltérő, a Rio Negro mintegy 2 km / h és 22 ° C, míg a folyó Solimões 4-től 6 km / h és 28 °. Egyedi a jelenség, az biztos! Ezután egy helyi "falut" látogattunk meg, ahol a helyiek életében tekinthettünk bele. A gumifák csapolását is megnéztük, ami ma már csak muzeális bemutatás, ugyanis Michelin keresztbevágot találmányával az őslakosok egyik megélhetésének. Délután szabad program volt tervben, ami jól is jött, ugyanis egy igazi esőerdős zivatar frissítette kicsit a levegőt. egész délután zuhogott az eső, de érdekes, nem sikerült az esőnek egy
pillanatra sem elrontania a kedélyünket. Második este izgalma egy kajmán volt. Útban vissza a bungalónkba, egy kajmánt láttunk ( olyan mint a krokodil, csak kicsit kisebb, ez az egyed kb. 1 m volt ). Első látásra kicsit megriadtunk, de másnapra szinte megszoktuk őket. Azaz csak remélni tudom, hogy a pallóra nem másztak volna fel.... Harmadik nap egy túlélő túrára mentünk, ahol megmutatták, hogy az ősi törzsek hogyan éltek. És hogy az izgalmak fokozódjanak, sétánk közben ismét utunkba állt (vagy inkább tekeredett ) egy ugyanolyan mérgeskigyó mint ami a bungalónk előtt volt előző éjjel. Túravezetönk ezúttal nem ölte meg, hanem csak eltávolította utunkból. ezután egy újabb, ezúttal nem mérges kígyót fogott puszta kézzel Terry, a túravezetönk. Izgalomként már nem is volt nevezhető az amikor egy majomfajtát láttunk. Délután a folyó egyik mellékágába mentünk pirannyákat fogni. Húscafatok szolgáltak csaliként. 3 pirannya elszalasztása után nekem sikerült 2 pirannyát és egy szardíniát fognom :-) Miután beesteledett kajmánokat lestünk a csónakból. Érdekes ahogyan a szemük pirosan fénylik a lámpa fényében. Sikerült Terrynek fogni egyet ( természetesen puszta kézzel ) hogy bemutathassa nekünk. Ennyi izgalom szinte elég is lett volna erre a napra, de nem...... mi még ezt is tovább fokoztuk. Este egy dzsungel túrára mentünk ismét, hogy a természetet esti "pompájában" is halljuk, látni ugyanis keveset láthattunk. Kezdetben minden energiámmal arra koncentráltam, hogy a lámpafényt a lábam elé világítsam és nehogy véletlenül mérgeskígyóra tapossak, aminek elég nagy volt az esélye, ugyanis eső után a kigyók szívesen előbújnak. Pár izgalmas jelenet színesítette sétánkat, ami abból állt, hogy mindenkinek le kellett oltania a lámpát és Terry a sötétben keresgélt, gondolom ö tudja, hogy milyen hang milyen állatra utalt. Ezután szinte teljesen letértünk az ösvényről és csúszva-mászva haladtunk tovább. Igazi dzsungeltúra! A végén már nem is a kígyóktól tartottam, hanem hogy visszataláljunk a szállásunkra. Sikerült! Ennyi fért vele ebbe a 3 napba, azt hiszem éppen elég....
Felejthetetlen élmény volt!
Brazíliai kalandom utolsó állomásául egy szigetet választottam. Hogy hogyan érkeztem ide majd elmesélem, és az itt töltött 3 csodás napot is, de most épp utolsó vacsorámhoz készülök, ugyanis holnap reggel hazaindulok.
pillanatra sem elrontania a kedélyünket. Második este izgalma egy kajmán volt. Útban vissza a bungalónkba, egy kajmánt láttunk ( olyan mint a krokodil, csak kicsit kisebb, ez az egyed kb. 1 m volt ). Első látásra kicsit megriadtunk, de másnapra szinte megszoktuk őket. Azaz csak remélni tudom, hogy a pallóra nem másztak volna fel.... Harmadik nap egy túlélő túrára mentünk, ahol megmutatták, hogy az ősi törzsek hogyan éltek. És hogy az izgalmak fokozódjanak, sétánk közben ismét utunkba állt (vagy inkább tekeredett ) egy ugyanolyan mérgeskigyó mint ami a bungalónk előtt volt előző éjjel. Túravezetönk ezúttal nem ölte meg, hanem csak eltávolította utunkból. ezután egy újabb, ezúttal nem mérges kígyót fogott puszta kézzel Terry, a túravezetönk. Izgalomként már nem is volt nevezhető az amikor egy majomfajtát láttunk. Délután a folyó egyik mellékágába mentünk pirannyákat fogni. Húscafatok szolgáltak csaliként. 3 pirannya elszalasztása után nekem sikerült 2 pirannyát és egy szardíniát fognom :-) Miután beesteledett kajmánokat lestünk a csónakból. Érdekes ahogyan a szemük pirosan fénylik a lámpa fényében. Sikerült Terrynek fogni egyet ( természetesen puszta kézzel ) hogy bemutathassa nekünk. Ennyi izgalom szinte elég is lett volna erre a napra, de nem...... mi még ezt is tovább fokoztuk. Este egy dzsungel túrára mentünk ismét, hogy a természetet esti "pompájában" is halljuk, látni ugyanis keveset láthattunk. Kezdetben minden energiámmal arra koncentráltam, hogy a lámpafényt a lábam elé világítsam és nehogy véletlenül mérgeskígyóra tapossak, aminek elég nagy volt az esélye, ugyanis eső után a kigyók szívesen előbújnak. Pár izgalmas jelenet színesítette sétánkat, ami abból állt, hogy mindenkinek le kellett oltania a lámpát és Terry a sötétben keresgélt, gondolom ö tudja, hogy milyen hang milyen állatra utalt. Ezután szinte teljesen letértünk az ösvényről és csúszva-mászva haladtunk tovább. Igazi dzsungeltúra! A végén már nem is a kígyóktól tartottam, hanem hogy visszataláljunk a szállásunkra. Sikerült! Ennyi fért vele ebbe a 3 napba, azt hiszem éppen elég....
