Hétvégi közös kirándulás

Első hétvégén egész csoportos programokat szerveztünk. Szombaton Ouro Preto, vagyis "Fekete Arany" nevezetű városba látogattunk. Minas Gerais állam egyik aranyvárosa és az állam egykori fővárosa, Ouro Preto a dombok közé épült. Meredek, kanyargós utcái szép kis terekre vezetnek, ahol általában egy barokk templom és díszes városi házak állnak. Nagyon hangulatos kis város. És mivel bányászatáról híres, rengeteg ékszer kő árus van a városban, szinte minden második kapu aljban. Indiai kollégáim be is vásároltak rendesen. Viszik haza a nagy családnak és aranyba foglaltatják a köveket. Mivel én nem értek az ékszerkövekhez én csak egy ezüstgyűrűt vettem magamnak. Két kollégámmal le is váltunk a csoporttól és egyéni város felfedezésre indultunk.
Íme pár kép a városról és az ott átélt élményekről:
Ebédelni egy nagyon egyszerű helyet találtunk ahol a környékre jellemző tálat ettük potom pénzért. És ehhez még egy csodálatos panoráma is társult. A kellemes helyi hangulatú ebéd után újabb sétára indultunk, hogy levezessük az ebédet. A városban épp diplomaosztó hétvége volt, így minden utcában legalább 2-3 kollégiumra jellemző buli volt. Természetesen egyikbe minket is behívtak, ahova egész hamar bele is olvadtunk. Brazilok mérhetetlen vendég szeretetének köszönhetően kezünkbe villámgyorsan pohár került és esélye sem volt kiürülnie abban a 2 órában amíg ott voltunk. Bár angolul kevesen beszélnek és azt sem a legjobban azért mégis sikerült egész sokáig a társaság része maradni. Azt hiszem jobban bele sem olvadhattunk volna a brazil kultúrában mint ezen a napon tettük mi hárman ( 2 amerikai kollégámmal ).

Munkáról...

Katic kérésére mesélek kicsit többet a munkáról.
Egy biztos, a legnagyobb problémát a kulturális különbségek adják. Elég nehéz megérteni őket,mivel úgy érzem még ők maguk sem értik mit csinálnak. A belső kommunikáció az egyik probléma aminek eredményképpen nem áll össze a szervezet. De persze mindez nemcsak a kulturális különbségekből fakad, hanem a szervezet adottságaiból is, abból, hogy nem egy processzekell teli multinaciónális cégről van szó, hanem egy kis non-profit szervezetről ahol szervezetségnek nyoma sincs. És mindezek mellett az informatikai hálózat és technológiai szerkezet is az elégtelenség határát súrolja. Ezek következménye pedig a maximális hatékonytalanság. Az biztos, nem szabad IBM-es szemmel nézni őket és nem is ugyanazokat kell elvárni tőlük. Rengeteg dolog lenne amit javítani lehetne, de sajnos mindenre nem tudunk koncentrálni, ami elég nehéz mert minden összefügg valamivel. Amúgy emberileg nagyon kedvesek. Vendégszeretetük kimagasló. Nagyon közvetlenek és barátságosak. Mindennel megkínálnak. Ma már a személyzettel együtt ebédeltünk a saját konyhájukban és megbeszéltük,hogy mi is beszállunk az alapanyag vásárlásba, hogy együtt ebédelhessünk. Kellemes élmény volt :-)
Íme pár kép a munkahelyen :

Köszönöm a megjegyzéseket!

Így legalább nem érzem hiábavalónak a blogolást. Jó érzés tudni, hogy érdekel Benneteket hogyan élem meg ezeket a kulturális élményeket. Azért remélem sokkal többen olvassátok a blogomat mint amennyien rendszeres olvasónak iratkoztatok fel. Nem csak megjegyzéseket várok, hanem akár kérdéseket is. Mi az ami érdekel Titeket ?

Első közös élmények a csapattal

Szinte alig érkeztem meg a szállodába és máris beindult az élet. Február 20.-án amikor érkeztem pezsgett az élet a városban, és mivel a szálloda egy kulturális központban van, nagy hatással volt ránk is, így gyorsan páran úgy döntöttünk, hogy mi is beleugrunk ebbe az éjszakába. Első estének nagyon jól sikerült. Végigjártuk a környéket és pár bár caipirinháit sikerült letesztelnünk. Azt hiszem sikeresnek mondható a körkostoló, ugyanis azóta mindenkinek sikerült beszereznie az alapokat ( cachaca = nádcukorpálinka, lime és cukor ) és szorgalmasan készítgetjük a házi koktéljainkat. Első alkalom, hogy bemutathassam caipirinha készítő tudományomat még múlthéten csütörtökön megesett, ugyanis egyik kollégánk szülinapját ünnepelte, és a csoport egy meglepetés partyt szervezett neki. Mindenki készített valami vegetáriánus ételt a tiszteletére, én pedig a koktél készítésben vettem ki a részem. Szinte alig győztem készíteni őket. Miután elfogyott 2 üveg cachaca a jó hazai sör oltotta szomjunkat. Na de persze nem csak az ivásról szólt az este. Jó volt látni, hogy annyi féle nemzetiségű és annyi féle életkorú ember olyan jól érzi magát. A csapat 4 kicsit idősebb hölgyből, 1 fiatal lányból és 7 fiatal férfiból áll, de szinte észrevehetetlen a kor különbség. Kezdésnek fantasztikusan sikerült az első buli!

( képpre kattintva még pár kép )

Belo Horizonte

Belo Horizonte teljesen más mint Salvador. Salvador az északkelet-Brazília legnagyobb szövetségi államának, Bahiának fővárosa. Salvadort, az állam fővárosát 1549-ben alapították, és kétszáz éven át a gyarmati Brazília közigazgatási és politikai központja maradt. Bahia az Afrikából Brazíliába irányuló rabszolga-kereskedelem kulcspontja volt. Ennek az örökségnek a nyomai láthatók Bahia kulturális sokféleségében. E szövetségi államban a legnagyobb az afrikai származású lakosság aránya. Ez az afrikai hatás szinte mindenben visszatükröződik. Kultúrájukban a legfőképpen. Rengeteg a színes bőrű, sokkal több mint a fehér. Nagy a káosz, rengeteg a szegénynegyed, mindenki az utcán él, mindenki mindent és mindenhol árul. Olyan mintha az egész város egy zsibvásár lenne. Egyedül ki sem mertem menni az utcára. Hogy beleolvadjak a környezetbe szakadt ruhákat kellett hordjak. Azt hittem ilyen lesz egész Brazília. Egy egész hét ilyen környezetben egész megerőltető volt, lelkileg. Bevallom megfordult a fejembe hogy a 4 hét munka után hazamegyek korábban mint terveztem, hogyha ugyanazok a körülmények fogadtak volna itt is Belo Horizontéban mint Salvadorban.
De szerencsére nem.
A környék is teljesen más, és már nem vagyok egyedül. Most csak az a nehéz, hogy hogyan magyarázzam el kollégáimnak, hogy Brazília nem mind olyan amit ők most itt látnak. Hiába a fényképek és a videók, az érzés az teljesen más amit Salvadorban éltem át. És ezt Nektek, akik olvassátok, is nagyon nehéz átadni. Talán majd szóban sikerül kicsit átadnom belőle.
Minas Gerais állam fővárosa, Belo Horizonte modern ipari város, élénk társasági élettel. Neve magyarul „gyönyörű horizont”-ot jelent. Brazília harmadik legnépesebb agglomerációja. Lakossága 2,4 millió fő, az elővárosokkal együtt 5,4 millió. Belo Horizonte fejlett iparral rendelkezik, ezen belül is jelentős a fémfeldolgozás, mivel Minas Gerais állam jelentős ásványkincsekkel rendelkezik. Belo Horizonte soha sem volt népszerű a turisták körében, mivel nincs tengerpartja, ami a legtöbb turistát Brazíliába csalogatja. Nagy gazdasági befolyással rendelkezik Brazília más államaiban is, az ország egyik gazdasági súlypontja.
És ez meglátszik a mindennapi életben, a város utcáin, a házakon és az embereken is. Teljesen más a város hangulata ! Nem érzem magam veszélyben, akár egyedül is sétálok az utcán, még sötétedés után is. Persze a környék ahol a mi szállodánk van az egy teljesen biztonságos környék. A város egyik kulturális központja. Ha megszámolnám, egy 300 m-es környezetben biztosan találnánk legalább 50 éttermet vagy bárt, és mégy ugyanennyi kis butikot. Mintha nem is ugyanabban az országban lennénk mint egy másfél héttel ezelőtt.