...itthon 47 nap után

...egy kimerítő 30 órás utazás után végre itthon. Fura érzés volt a lakásba belépni, és még mindig fura érzés. Úr Isten ! És holnap dolgozni megyek!

Hulla fáradt vagyok, ezért most még nem mesélem el az élményeimet a Paradicsomból. De ígérem nem marad el! És még van pár dolog amit mindenképpen szeretnék megosztani Veletek. Igyekszem mihamarabb.

Addig még több kép a paradicsomból képfelírattal.....

3 nap a Paradicsomban

Brazíliai kalandom utolsó állomásául egy szigetet választottam. Hogy hogyan érkeztem ide majd elmesélem, és az itt töltött 3 csodás napot is, de most épp utolsó vacsorámhoz készülök, ugyanis holnap reggel hazaindulok.
Addig is nézegessétek a képeket.

Most csak annyit mondanék, hogy egy ékszerdobozban laktam a Paradicsomban!

3 nap a dzsungelben

3 nap a dzsungelben és annyira megszokod, hogy szinte el sem akarsz menni többet onnan. Tényleg! Szó szerint kiszakadtunk a civilizációból. Szállásunk fakunyhóból állt egy tó felett a dzsungel peremén. És, hogy nem a dzsungel belsejében voltunk, azért volt jó, mert mindvégig láthattuk a folyó túlsó partján a várost ( Manaus ) ami még jobban erősítette a várostól való eltávolodás érzését. Kellemes élmény volt úgy vacsorázni, hogy a távolban a város fényei égnek, miközben a folyó túloldalán mi egy teljesen más világban vagyunk. Első nap amikor megérkeztünk egy rövid kis dzsungel-ismerkedős sétára mentünk. Semmi különöset nem láttunk, a növényzeten kívül, természetesen. De semmi izgalmas találkozás valami vadállat fajtával. Este, vacsora után, egy sörre indultunk volna a szállodánk bárjába, de nem értünk messzire, ugyanis a bungalónk bejárata előtt egy kígyót láttam, és nem volt merszünk elhaladni mellette. Szerencsénkre szolgál, hogy a negyedik kollégánk aznap késő éjjel érkezett csak, így amikor a túravezetönk megérkezett a kollégánkkal megmutattuk nekik is, hogy mi tartott bennünket vissza attól, hogy a parton várjuk öket. Kiderült, hogy egy mérges kígyó volt ( azt hiszem Sararaca a portugál neve ) támadásra készen. Túravezetönk laza mozdulattal eltávolította a fejét a kígyónak, így másnak nyugodtan elhagyhattuk a bungalónkat. Izgalmas volt, bár a kígyó méretéből nem feltételeztem volna túl nagy veszélyt, de mondások szerint, minél kisebb, annál erősebb. Második nap hajóra szálltunk és ellátogattunk az úgynevezett "enconro das aguas" (vizek találkozása) ponthoz. Érdekes volt látni a két folyó ( Rio Negra és Solimoes ) egybefolyását. A képekből látni fogjátok, hogy a két víz nem egyesül a találkozáskor, és ennek a jelenségnek az oka, hogy a két folyó hőmérséklete és a víz sűrűsége eltérő, valamint az áramlás sebessége is eltérő, a Rio Negro mintegy 2 km / h és 22 ° C, míg a folyó Solimões 4-től 6 km / h és 28 °. Egyedi a jelenség, az biztos! Ezután egy helyi "falut" látogattunk meg, ahol a helyiek életében tekinthettünk bele. A gumifák csapolását is megnéztük, ami ma már csak muzeális bemutatás, ugyanis Michelin keresztbevágot találmányával az őslakosok egyik megélhetésének. Délután szabad program volt tervben, ami jól is jött, ugyanis egy igazi esőerdős zivatar frissítette kicsit a levegőt. egész délután zuhogott az eső, de érdekes, nem sikerült az esőnek egy pillanatra sem elrontania a kedélyünket. Második este izgalma egy kajmán volt. Útban vissza a bungalónkba, egy kajmánt láttunk ( olyan mint a krokodil, csak kicsit kisebb, ez az egyed kb. 1 m volt ). Első látásra kicsit megriadtunk, de másnapra szinte megszoktuk őket. Azaz csak remélni tudom, hogy a pallóra nem másztak volna fel.... Harmadik nap egy túlélő túrára mentünk, ahol megmutatták, hogy az ősi törzsek hogyan éltek. És hogy az izgalmak fokozódjanak, sétánk közben ismét utunkba állt (vagy inkább tekeredett ) egy ugyanolyan mérgeskigyó mint ami a bungalónk előtt volt előző éjjel. Túravezetönk ezúttal nem ölte meg, hanem csak eltávolította utunkból. ezután egy újabb, ezúttal nem mérges kígyót fogott puszta kézzel Terry, a túravezetönk. Izgalomként már nem is volt nevezhető az amikor egy majomfajtát láttunk. Délután a folyó egyik mellékágába mentünk pirannyákat fogni. Húscafatok szolgáltak csaliként. 3 pirannya elszalasztása után nekem sikerült 2 pirannyát és egy szardíniát fognom :-) Miután beesteledett kajmánokat lestünk a csónakból. Érdekes ahogyan a szemük pirosan fénylik a lámpa fényében. Sikerült Terrynek fogni egyet ( természetesen puszta kézzel ) hogy bemutathassa nekünk. Ennyi izgalom szinte elég is lett volna erre a napra, de nem...... mi még ezt is tovább fokoztuk. Este egy dzsungel túrára mentünk ismét, hogy a természetet esti "pompájában" is halljuk, látni ugyanis keveset láthattunk. Kezdetben minden energiámmal arra koncentráltam, hogy a lámpafényt a lábam elé világítsam és nehogy véletlenül mérgeskígyóra tapossak, aminek elég nagy volt az esélye, ugyanis eső után a kigyók szívesen előbújnak. Pár izgalmas jelenet színesítette sétánkat, ami abból állt, hogy mindenkinek le kellett oltania a lámpát és Terry a sötétben keresgélt, gondolom ö tudja, hogy milyen hang milyen állatra utalt. Ezután szinte teljesen letértünk az ösvényről és csúszva-mászva haladtunk tovább. Igazi dzsungeltúra! A végén már nem is a kígyóktól tartottam, hanem hogy visszataláljunk a szállásunkra. Sikerült! Ennyi fért vele ebbe a 3 napba, azt hiszem éppen elég....

Felejthetetlen élmény volt!

Első nap Amazonas esőedőjében

4 kemény hét után végre ismét szabadság! Miután elbúcsúztunk mindenkitől, 4-en a csapatból ( 2 indiai srácc, Sud és Viren, valamint Rich a Chicagoi srácc ) Manaus felé vettük az irányt. Manaus az Amazonas állam fővárosa. A városból semmit sem láttunk, ugyanis a reptérről egyből az eső erdőbe hoztak bennünket. Csodás a civilizációtól távol lenni. Nyugalom, nyugalom, nyugalom....
Délután egy 1 órás dzsungel sétára mentünk az idegen vezetőnkkel, aztán fürdés a medencében. Most épp vacsora után vagyunk, kellemes csendes zene, caipirinha, és nyugalom.....
Három nap vár ránk hogy kicsit beletekintsünk a dzsungelbe. Holnap este éjszakai dzsungel túrára is megyünk. Izgatott vagyok nagyon....
Képekkel is jelentkezem holnap. Addig is üdvözlök Mindenkit ! Jó itt lenni..... :-)

Végső prezentációnk

Megvolt a NAGY NAP. huuuuuuuu.......
Ma reggel megtörtént az egy hónapos munkánk bemutatása. Hivatalos keretek között minden csoport egy 15 perces prezentáció keretein belül bemutathatta munkájának eredményét. Csak nagyvonalakba vázoltuk fel, hogy mi volt a feladat, mik voltak a mi észrevételeink és hogy végül milyen megoldásokat ajánlottunk a problémák megoldására.
Ezután átadták a diplomákat és fotozkodással zárult a nagy esemény.
Az ügyfélnek is összeállítottuk a végleges prezentációnkat. Persze nem nagy meglepetés ez Nekik, ugyanis mindvégig folyamatosan konzultáltunk. Végigmentünk velük a prezentációnkon és minden lépést átbeszéltünk. Nagy örömükre szolgált, hogy közös munkák végül gyümölcsöt teremtett, aminek tudatában vannak Ök is. És azt is tudják, hogy most már csak rajtuk múlik, hogy learatják e ezeket a gyümölcsöket vagy sem, azaz végrehajtják e tanácsainkat vagy sem. Érzéseink szerint megadtuk a kezdő lökést. És, hogy a lendület megmaradjon, otthonunkból is megpróbálunk folyamatosan kapcsolatban maradni velük, hogy biztosak legyünk benne, hogy tanácsaink szerint haladnak.
Nagy megkönnyebülés ez most. Jó érzés tudni, hogy az ügyfél elégedett. Maximálisan elégedett a munkánkkal és ezen felül azt hiszem mély "családi kapcsolat" alakult ki közöttünk az elmúlt hetek alatt.
Ez abból is kiderült, hogy a héten saját házukba hívtak meg ebédelni. Ma pedig ismét hivatalosak vagyunk az ügyfél házába, de ezúttal "churasco" lesz a menű (valami hasonló mint a grillezés).

Mennünk kell.....

...foci, csajok, állandó karnevál...

István (főnököm) kérésére megprobálok írni a barzil sztereotípiákról.

Csajok...... hmmmm, azt hiszem ebben a témában nem én vagyok a legkompetensebb, de talán elég hiteles ha a brazilok kézművességét hívom segítségül.

Ezt nézzétek, ilyenek a brazil csajok :










Foci..... utolsó héten mi is elmentünk egy focimecsre, ahol a brazil Cruzeiro csapat játszott a Dél- Afrikai válogatott csapatával.
VIP vendégként vehettünk részt, így lehetőségünk volt a szinfalak mögé kerülni, és a meccs után a foci labda nyomát is megérítnei a pályán :-)

Karnevál..... arról már írtam salvadori és rioi beszámolómnál.

Tengerparti futásom élményei és hatásai

huuuuu..... Élménynek fantasztikus élmény volt! És a hatása is felülmúlhatatlan. Bár a deréknak nem igazán tesz jót a homokban való futás, de az izmoknak kimondottan :-)

Porto Seguro tengerparti hétvége

Harmadik hétvégét már kicsit egymástól jobban szétszakadva töltöttük. Volt aki Rioba, volt aki a közelben kirándult, én az amerikai kolléganömmel (Rhea) és a szintén amerikai kollégámmal (Rich) úgy döntöttünk, hogy tengerpartot veszünk uticélnak. Bahia állam tengerpartjairól híres, így oda repültünk. Mindössze egy óra volt a repülőút, így péntek éjjel már ott is voltunk. Két teljes napot töltöttünk Porto Seguro-ban, ugyanis hétfő hajnalban repültünk csak vissza Belo Horizontéba. Az idő csodálatosan szép volt. A társaság is szuper, nagyon jól kijöttünk hárman. Szombat reggel korán szerettünk volna kelni, hogy a tengerparton futással kezdjük a napot, de sajnos csak fél 8-kor tudtam erőt venni magamon, hogy kibújjak az ágyból. Ekkor már tuti 30 fok felett volt a hőmérséklet. Rhea kolléganőm úgy vélte, hogy futáshoz túl meleg van, így Ö inkább a legkondival hűsített szobában aludt addig amig Rich-el elmentünk egy tengerpart felfedező futásra. Égetett a nap, így jó erősen bekentük magunkat, ugyanis fürdőruhában indultunk neki. De persze hamarosan leizzadtuk az egész naptejet, így egy jó erős alapszínnel tértünk vissza. Kicsit őrültnek nézhettek bennünket, de nem bántuk, megérte a szenvedés, ugyanis a futás végén a tengerbe hűsítettük le magunkat. Reggeli után a szállodával szemközti strandra mentünk, amely egy Jamaicai bárhoz tartozott. Igazi jamaicai zene teljesen ellazított bennünket. Finom koktélok, isteni, frissen fogott hal ebédre.... jobbat nem is kívánhattunk volna. Délután ellátogattunk a környék híres party-strandjára (Axé moi), ahol egész nap szól az igazi brazil zene, és a színpadon táncosok mutatják, hogy hogyan kell táncolni. Természetesen rengetegen követték őket. Mi is megpróbáltuk, de azt hiszem van még mit gyakorolnunk. A capoeira bemutató volt a legjobb része a shownak. Csajok, nézzétek meg figyelmesen azokat a képeket! Szombat este a központba látogattunk, ahol utcai butikok sorozata kínálta a legkülönfélébb ajándéktárgyakat. A főtéren élő zene, amit mi is élveztünk vacsoránk alatt. Vasárnap reggel már nem próbálkoztam a futással. Inkább egy kis boggy-t (terep kocsi) kölcsönöztünk, és azzal kirándultunk a környéken. Indián falvakba is betévedtünk. Szinte hihetetlen, hogy ilyen körülmények között még élnek emberek ugyanabban az államban. Teljesen puritán életmód. Megható volt!
Visszafele ismét megálltunk egy kis tánc erejére a party strandon ( Axé moi ) aztán egy futással zártuk a délutánt. Ezúttal Rhea is velünk tartott. Még a futásban is egy lépést diktáltunk mind a hárman. Tényleg nagyon jól kijöttünk egymással! Este pedig ismét belváros, egy-egy caipirinha és időben visszatértünk a szállodába, ugyanis 4:15-kor volt az ébresztő. CSODÁS hétvége volt! Azt hiszem a képek magukért beszélnek.....

Futás ebédidőben....

Tegnap megtartottuk az ügyfelünk vezetőségének a prezentációnkat, hogy mik az eddigi észrevételeink és milyen részletekre koncentrálunk a hátralévő időben, és nagy megkönnyebülésünkre teljes mértékben egyetértettek velünk. Mivel most már tőlük függetlenül is tudunk dolgozni, úgy döntöttünk a csoport társaimmal, hogy ma a szállodából dolgozunk. Végre kialudhattam magamat. Rámfért, ugyanis hétvégére ismét vannak terveink. Annyit elárulok, hogy tengerpart lesz az uticél.

A home-officenak megvolt az az előnye is, hogy ebédidőben (ebéd helyett természetesen) elmentem futni. Merész ötlet volt, ugyanis 35 fok és 87% nedvesség tartalom 900 méterrel a tengerszint felett egész másképp hatott mint amihez hozzászoktam. Jólesett! :-) Testemnek és lelkemnek is.

Hétvége az Iguacu vízesésnél

Kemény hétköznapok után izgatottan vártuk a péntek délutánt, ugyanis 8-an a csapatból az Iguacú vízeséshez látogattunk. Munka után, délután repülőre szálltunk (egy kis izgalmas check-in után) és a Parana állam felé vettük utunkat. Késő éjjel érkeztünk, ugyanis át kellett szállni Sao Pauloban, de a csapat egész jól érezte magát mind a repülőn mind a terminálokban. Szombat reggel terv szerint Argentínába szerettünk volna utazni mindannyian, hogy előbb az argentin oldalról nézzük meg a vízesést, de sajnos félelmünk beigazolódott, hogy a 3 indiai srác vízum hiányában nem tudott velünk tartani. A csapatnak sajnos ketté kellett válnia.
Az argentin oldalról egy safari teherautóval vittek bennünket az esőerdőn keresztül az Iguacú folyóhoz ahol motorcsónakkal merültünk a vízesés alá. Fantasztikus volt a hatalmas és erőteljes vízesés közelében lenni. Csurom vizesek lettünk, amit persze nem bántunk, mivel nagyon meleg volt és hamar megszáradtunk a séta közben. Ezután több túra útvonalat is megjártunk, hogy különböző magasságból és szemszögből csodálhassuk a vízesést. Felejthetetlen élmény volt ennek a természeti csodának a tanúi lenni.
Este egy kellemes brazil vacsorát engedtünk meg magunknak.
Vasárnap pedig a brazil oldalról néztük meg a vízesést. A különbség a két oldal között az, hogy a brazil oldalról nagyobb panorámában látható a vízesés, míg az argentin oldal sokkal inkább közelebbi élményt nyújt.
Egy ujabb csodás hétvégén vagyok túl.
Képek és videók jobbra találhatok---->

Vasárnapi kalandtúra

Múlt vasárnap az egyik csapat ügyfele meghívott bennünket a villájába és a csapat egyik része igazi kaland túrára vállalkozott. Mivel a túravezető csak portugálul beszélt így fogalmunk sem volt hogy mire vállalkoztunk. Azt hittük, hogy csak egy kis vasárnap délutáni séta lesz az erdőben, de végül egy 5 órás kalandos esőerdő túra lett belőle. Eredeti élmény volt. Nem bejárt turista utvonalakon mentünk, hanem árkon-bokron-vizen keresztül. Hangyát támadásait is túléltük. És végül a vízeséshez pedig egész meredek sziklákat kellett megmásszunk. Teljesen veszélytelennek sem mondhatnám, de annál nagyobb volt az értéke a ruhában való fürdésnek a vízesésnél. Természeti látványosságokon kívül tanulságos volt, hogy a 9 különböző ember, hogyan reagál egy ilyen mindenkinek új élményben. Szükség volt az egyetértésre, az összetartásra és az egymás bátorítására is. Hietetlen mennyire összehozta a csapatot egy a közös "feladat". Nehéz volt, de végül mindenki életének egyik legnagyobb élményének tartotta aminek nem csak szemlélője volt hanem aktív résztvevője is. Megcsináltuk azt amiről fogalmunk sem volt mi vár ránk. És, hogy még izgalmasabb legyen a túra, elkezdett esni az eső, úgyhogy szinte mindegy volt hogy ruhástól fürdünk meg a vízesésben vagy az eső áztat meg. A visszaút a zuhogó eső ellenére sokkal felemelkedőbb volt, mindenki érezte a győzelem ízét.
Amíg a fiatalabbak túráztunk, az idősebb hölgyek (anyukák) vacsorával vártak bennünket. Gyors meleg zuhany után igazán jól esett a 10 éves érlelésű Cacaca (ebből készítik a Caipirinha koktélt) és a brazil nemzeti étel amivel vártak bennünket. És persze a csokitorta sem maradt el a végéről. Kellemes és kalandos volt az első teljes csapatot érintő közös vasárnapunk.
Erre felbátorodva újabb hétvégi közös utazást terveztünk. Iguazú vízesés volt ezen a hétvégén az uticél. Erről is beszámolok hamarosan. Gábor, a Te kérdéseidre is válaszolok amint lesz kis időm ismét. Nézzétek végig a képeket, és próbáljátok beleélni magatokat !

Hétvégi közös kirándulás

Első hétvégén egész csoportos programokat szerveztünk. Szombaton Ouro Preto, vagyis "Fekete Arany" nevezetű városba látogattunk. Minas Gerais állam egyik aranyvárosa és az állam egykori fővárosa, Ouro Preto a dombok közé épült. Meredek, kanyargós utcái szép kis terekre vezetnek, ahol általában egy barokk templom és díszes városi házak állnak. Nagyon hangulatos kis város. És mivel bányászatáról híres, rengeteg ékszer kő árus van a városban, szinte minden második kapu aljban. Indiai kollégáim be is vásároltak rendesen. Viszik haza a nagy családnak és aranyba foglaltatják a köveket. Mivel én nem értek az ékszerkövekhez én csak egy ezüstgyűrűt vettem magamnak. Két kollégámmal le is váltunk a csoporttól és egyéni város felfedezésre indultunk.
Íme pár kép a városról és az ott átélt élményekről:
Ebédelni egy nagyon egyszerű helyet találtunk ahol a környékre jellemző tálat ettük potom pénzért. És ehhez még egy csodálatos panoráma is társult. A kellemes helyi hangulatú ebéd után újabb sétára indultunk, hogy levezessük az ebédet. A városban épp diplomaosztó hétvége volt, így minden utcában legalább 2-3 kollégiumra jellemző buli volt. Természetesen egyikbe minket is behívtak, ahova egész hamar bele is olvadtunk. Brazilok mérhetetlen vendég szeretetének köszönhetően kezünkbe villámgyorsan pohár került és esélye sem volt kiürülnie abban a 2 órában amíg ott voltunk. Bár angolul kevesen beszélnek és azt sem a legjobban azért mégis sikerült egész sokáig a társaság része maradni. Azt hiszem jobban bele sem olvadhattunk volna a brazil kultúrában mint ezen a napon tettük mi hárman ( 2 amerikai kollégámmal ).

Munkáról...

Katic kérésére mesélek kicsit többet a munkáról.
Egy biztos, a legnagyobb problémát a kulturális különbségek adják. Elég nehéz megérteni őket,mivel úgy érzem még ők maguk sem értik mit csinálnak. A belső kommunikáció az egyik probléma aminek eredményképpen nem áll össze a szervezet. De persze mindez nemcsak a kulturális különbségekből fakad, hanem a szervezet adottságaiból is, abból, hogy nem egy processzekell teli multinaciónális cégről van szó, hanem egy kis non-profit szervezetről ahol szervezetségnek nyoma sincs. És mindezek mellett az informatikai hálózat és technológiai szerkezet is az elégtelenség határát súrolja. Ezek következménye pedig a maximális hatékonytalanság. Az biztos, nem szabad IBM-es szemmel nézni őket és nem is ugyanazokat kell elvárni tőlük. Rengeteg dolog lenne amit javítani lehetne, de sajnos mindenre nem tudunk koncentrálni, ami elég nehéz mert minden összefügg valamivel. Amúgy emberileg nagyon kedvesek. Vendégszeretetük kimagasló. Nagyon közvetlenek és barátságosak. Mindennel megkínálnak. Ma már a személyzettel együtt ebédeltünk a saját konyhájukban és megbeszéltük,hogy mi is beszállunk az alapanyag vásárlásba, hogy együtt ebédelhessünk. Kellemes élmény volt :-)
Íme pár kép a munkahelyen :

Köszönöm a megjegyzéseket!

Így legalább nem érzem hiábavalónak a blogolást. Jó érzés tudni, hogy érdekel Benneteket hogyan élem meg ezeket a kulturális élményeket. Azért remélem sokkal többen olvassátok a blogomat mint amennyien rendszeres olvasónak iratkoztatok fel. Nem csak megjegyzéseket várok, hanem akár kérdéseket is. Mi az ami érdekel Titeket ?

Első közös élmények a csapattal

Szinte alig érkeztem meg a szállodába és máris beindult az élet. Február 20.-án amikor érkeztem pezsgett az élet a városban, és mivel a szálloda egy kulturális központban van, nagy hatással volt ránk is, így gyorsan páran úgy döntöttünk, hogy mi is beleugrunk ebbe az éjszakába. Első estének nagyon jól sikerült. Végigjártuk a környéket és pár bár caipirinháit sikerült letesztelnünk. Azt hiszem sikeresnek mondható a körkostoló, ugyanis azóta mindenkinek sikerült beszereznie az alapokat ( cachaca = nádcukorpálinka, lime és cukor ) és szorgalmasan készítgetjük a házi koktéljainkat. Első alkalom, hogy bemutathassam caipirinha készítő tudományomat még múlthéten csütörtökön megesett, ugyanis egyik kollégánk szülinapját ünnepelte, és a csoport egy meglepetés partyt szervezett neki. Mindenki készített valami vegetáriánus ételt a tiszteletére, én pedig a koktél készítésben vettem ki a részem. Szinte alig győztem készíteni őket. Miután elfogyott 2 üveg cachaca a jó hazai sör oltotta szomjunkat. Na de persze nem csak az ivásról szólt az este. Jó volt látni, hogy annyi féle nemzetiségű és annyi féle életkorú ember olyan jól érzi magát. A csapat 4 kicsit idősebb hölgyből, 1 fiatal lányból és 7 fiatal férfiból áll, de szinte észrevehetetlen a kor különbség. Kezdésnek fantasztikusan sikerült az első buli!

( képpre kattintva még pár kép )

Belo Horizonte

Belo Horizonte teljesen más mint Salvador. Salvador az északkelet-Brazília legnagyobb szövetségi államának, Bahiának fővárosa. Salvadort, az állam fővárosát 1549-ben alapították, és kétszáz éven át a gyarmati Brazília közigazgatási és politikai központja maradt. Bahia az Afrikából Brazíliába irányuló rabszolga-kereskedelem kulcspontja volt. Ennek az örökségnek a nyomai láthatók Bahia kulturális sokféleségében. E szövetségi államban a legnagyobb az afrikai származású lakosság aránya. Ez az afrikai hatás szinte mindenben visszatükröződik. Kultúrájukban a legfőképpen. Rengeteg a színes bőrű, sokkal több mint a fehér. Nagy a káosz, rengeteg a szegénynegyed, mindenki az utcán él, mindenki mindent és mindenhol árul. Olyan mintha az egész város egy zsibvásár lenne. Egyedül ki sem mertem menni az utcára. Hogy beleolvadjak a környezetbe szakadt ruhákat kellett hordjak. Azt hittem ilyen lesz egész Brazília. Egy egész hét ilyen környezetben egész megerőltető volt, lelkileg. Bevallom megfordult a fejembe hogy a 4 hét munka után hazamegyek korábban mint terveztem, hogyha ugyanazok a körülmények fogadtak volna itt is Belo Horizontéban mint Salvadorban.
De szerencsére nem.
A környék is teljesen más, és már nem vagyok egyedül. Most csak az a nehéz, hogy hogyan magyarázzam el kollégáimnak, hogy Brazília nem mind olyan amit ők most itt látnak. Hiába a fényképek és a videók, az érzés az teljesen más amit Salvadorban éltem át. És ezt Nektek, akik olvassátok, is nagyon nehéz átadni. Talán majd szóban sikerül kicsit átadnom belőle.
Minas Gerais állam fővárosa, Belo Horizonte modern ipari város, élénk társasági élettel. Neve magyarul „gyönyörű horizont”-ot jelent. Brazília harmadik legnépesebb agglomerációja. Lakossága 2,4 millió fő, az elővárosokkal együtt 5,4 millió. Belo Horizonte fejlett iparral rendelkezik, ezen belül is jelentős a fémfeldolgozás, mivel Minas Gerais állam jelentős ásványkincsekkel rendelkezik. Belo Horizonte soha sem volt népszerű a turisták körében, mivel nincs tengerpartja, ami a legtöbb turistát Brazíliába csalogatja. Nagy gazdasági befolyással rendelkezik Brazília más államaiban is, az ország egyik gazdasági súlypontja.
És ez meglátszik a mindennapi életben, a város utcáin, a házakon és az embereken is. Teljesen más a város hangulata ! Nem érzem magam veszélyben, akár egyedül is sétálok az utcán, még sötétedés után is. Persze a környék ahol a mi szállodánk van az egy teljesen biztonságos környék. A város egyik kulturális központja. Ha megszámolnám, egy 300 m-es környezetben biztosan találnánk legalább 50 éttermet vagy bárt, és mégy ugyanennyi kis butikot. Mintha nem is ugyanabban az országban lennénk mint egy másfél héttel ezelőtt.

Első hét tapasztalatai

Tudom, hogy azt ígértem, hogy beszámolok Salvadori élményeimről, dehát annyira felgyorsultak az események, hogy szinte észre sem vettem, hogy 1 hét eltelt amióta Belo Horizonteba érkeztem.
Most sincs sok időm, ugyanis fél óra múlva találkozunk a csoporttal és egy Show-ra megyünk együtt.
Röviden összefoglalom a hetet: minden reggel 8:30-kor jönnek értünk és egy 25 km-re lévő városba (Nova Lima) visznek bennünket és a nap végén pedig visszahoznak a szállodába. Ez a hét arról szólt, hogy megértsük a szervezet működését és, hogy mit is várnak el tőlünk. Ebhez szinte mindenkivel beszélnünk kellett ami nem volt olyan könnyű, ugyanis 1 ember beszél csak angolul, így minden kétszer olyan sok időbe telik. Sikeresnek mondhatom a hetet mivel sikerült megérteni egymást és egyeztetni, hogy min fogunk dolgozni az elkövetkező három hétben. Feladatunk az lesz, hogy tervezzünk meg egy IT hálózatot és készítsünk egy marketing tervet, kifejezetten a belső és a külső kommunikációra koncentrálva.
A szervezet 3 létesítményből áll, de szinte semmiféle kapcsolat nincs közöttük, se hálózatilag se a kommunikációban. És ami szintén probléma, hogy nincs vizibilitása és kommunikációja a közösség felé, holott rengeteg nagyon hasznos ingyenes oktatásokat tartanak.
Az ötlet jó, csak kevesen tudnak róla.
Részleteket a munkáról most még nem, inkább pár szót az estékről. Szuper a csapat ! Egyre jobb ahogy megismerjük egymást.
A héten egyik indiai kollégánk ünnepelte 25. szülinapját. A csapat pedig meglepetés partyt szervezett neki a szálloda medencéjénél. Mivel vegetáriánus mindenki készült valamivel. Szuperül sikerült a buli. Természetesen a caipirinha és a sör vezetett ismét.
Képeket is mellékelek hamarosan !

Első nap az iskolában

Izgatottan keltem ma, mintha első nap lenne az iskolában. Kíváncsi voltam nagyon, kivel és min fogok 4 héten át dolgozni. Kellemes érzés volt. 10 nap semmittevés után már szerettem volna magamat hasznosnak érezni. És a mai nap után úgy érzem, hogyha sikerül teljesítenünk a feladatot amiért jöttünk, akkor nagyon is hasznos lehetek a 4 hét alatt.
De még mielőtt a saját csoportomról és feladatunkról írnék, pár szó az egész CSC csoportról.
13-an vagyunk összesen, ebből 3 amerikai, 3 indiai, 1 japán, 1 török, 1 német, 1 olasz, 1 francia, 1 dán és jómagam. 6 különböző projekt között vagyunk szétosztva. Én egy amerikai lánnyal és egy japán fiúval vagyok egy csoportban. Ügyfelünk egy non-profit vállalat, VERDENOVO, és Belo Horizonte mellett Nova Lima-ban van. Ide visznek és hoznak bennünket majd minden nap.
Nova Lima egy 70 e város, de inkább néz ki mint egy óriás szegény falú. Első napunk arról szólt, hogy megismerjük a személyzetet és a létesítményeket, valamint kicsit megértsük, hogy milyen problémákkal küzdenek és miben várják a mi segítségünket. Megismerhettük a vállalat alapítóját is, aki egyben a létesítmény vezetője is, valamint a feleségét és 2 fiát, akik úgyszint a vállalat vezetésében vesznek részt. Kedvesek voltak mindannyian és ami a legfontosabb, nyitottak a segítségünkre, és hisznek benne, hogy tudunk segíteni ! Mi pedig azon fogunk dolgozni egy hónapon keresztül, hogy segítsünk Nekik.
Hogy miben is kérik segítségünket, azt is megosztom hamarosan.

Belo Horizonte, CSC program

Szombat délután érkeztem Belo Horizontéba, ahol 4 hetet fogok tölteni.
Első benyomás nagyon kellemes. Óriási különbség Salvadorhoz képest! Hogy miért? Majd mesélek.
De most a csoportról kicsit. Szombat estére mindenki megérkezett. A szálloda szoba egész kulturált. Kis apartmant inkább, ugyanis konyha és nappali is van a hálón kívül. Tiszta és van légkondi is. A környék a város egyik legjobb környéke közé tartozik. Az éjszakai élet központja. A környező utcákban bármerre is jársz, lépten nyomon egy bárba botlasz. Azt hiszem nem fogunk unatkozni :-)
Természetesen páran ki is próbáltunk párat rögtön első éjszaka. Ittunk pár caipirinhat, és egész jó hangulat alakult ki. Mintha nem is csak most ismertük volna meg egymást. Jó kezdet!
Vasárnap reggel 10:45-kor volt az első egész csoportos találkozó. A program a környék megismerése volt. Körbesétáltunk és megmutogatták a környéket, hogy mit hol találunk, majd együtt ebédeltünk. A délután folytatodott egy kicsit több mint 3 órás foglalkozással, ami nem volt más, mint mindenki bemutatkozott kicsit részletesebben, hogy megismerjük egymást. Érdekes és hasznos is egyben a közös munka érdekében.
Az este pedig úgy végződött, hogy mindenkinek készítettem egy caipirinha koktélt, ami egész jól sikerült :-) . Hála portugál nyelvtudásomnak, hamarosan sikerült a szálloda konyhájáról cukrot és jeget szerezni. (a többi volt )
Nyelvtudásom rengeteget fejlődött az elmúlt 10 nap alatt, ugyanis éjjel-nappal csak portugálul beszéltem, mivel angolul nemigazán értenek itt, csak az én haverom akinél laktam, de azért így is inkább a portugált használtuk.
Holnap reggel 8:30-kor jön értünk az ügyfél. Nagyon izgatott vagyok már !
A csoport szuper ! Remélem az ügyfél is az lesz, és akkor fantasztikus élmények előtt állok.

Salvadori élmények, kicsit késöbb

Salvadori élményeimről még nem számolok be. Ennek több oka is van. Egy, azért mert még meg kell emésszem az élményeimet. Kettő, mert nincs rá időm. Három, mert most a CSC programra kell hogy koncentráljak, a munkámra amiért itt vagyok.
De ígérem nem marad el! Nagyon is fontosnak tartom az elmúlt hetet, sőt csak most tudom igazán értékelni, hogy többet látok Brazíliából. De addig is nézegethetitek a képeket. Kommentek majd ezután jönnek, a héten valamikor....
Megprobáltam azért két fő részre osztani a képeket.

Salvador kellemesebb élményei :

Salvador kellemetlenebb élményei :

Riói karnevál kicsit máskép

hmmmm..... hol is kezdjem ?
Szóval, az a karnevál amit a TV-ben látunk, az tényleg a TV-ben van. Vagy pedig azoknak akiknek több száz dollárja van erre. De az átlag brazil ember azt nem látja élőben.
Habár én egy tehetősebb családnál voltam, még ők sem gondolkoztak élőben megnézni a "Rioi Karnevált". Így legnagyobb szomorúságomra én sem jutottam el oda :-(
De helyette egy show keretében megnézhettem azokat a csodaszép ruhákat és a különféle brazil táncokat és a capoeirat. Első sorból néztem, csodaszép volt, de mégsem az volt amiről álmodtam és talán sokan álmodnak, a brazilokon kívül.

Képre kattintva még több kép!

A férfiaknak pedig ajánlom a videó felvétel megnézését is.

Nézzétek végig ! Higgyetek nekem, megéri :-)

Itt !!!!!!

Rio de Janeiro madárszemmel

És amit ígértem. Sajnos csak egy felvételt sikerült csinálni, ugyanis pont a 7 perc közepén merült le az akkumulátor. De talán sikerül kicsit átadnom Nektek is ebből a páratlan látványból.

Az élmény az velem marad :-)

Kattints a képre a videó felvétel megtekintéséhez !

Musica ao vivo...

Ezt meg kell, hogy hallgassátok. Városnézés élő zenét szolgáltató idegen vezetővel..... Páratlan élmény volt.

Kattints rá a képre, hogy megnézhesd a videót !

Rio de Janeiro kicsit részletesebben

Rio de Janeirót 1502. január 1-jén fedezték fel az európai utazók. A hatalmas öblöt tévesen egy folyó (rio) torkolatának vélték, és a helyet elnevezték "Januári folyó"-nak, így kapta nevét a későbbi város.
Hatmillió lakosával Brazília második legnagyobb és legnépesebb városa. Két zónára oszlik, az északi, ahol a szegények lakónegyedei, a favellák találhatók, és a déli zóna, amely osztályon felüli környék, olyan strandokkal, mint az Ipanema és a Copacabana.
A mi szállásunk ebben az osztályon felüli zónában volt. Sőt, azt hiszem ennek az osztálynak is a felsőbb rétegének a lakásában volt szerencsénk tölteni 2 éjszakát. A lakás a Lagoa Rodrigo de Freitas tóra nézett, fantasztikus kilátással a Cukorsüveg-hegyre és a Megváltó Krisztus szoborra, medencével a teraszán. Ezen a környéken mind olyan épületek voltak ahol komoly biztonsági szolgálat ellenőrizte az épületbe való bejutást. Biztonságban voltunk.
Péntek volt az igazi városnézős nap. Cukorsüveg hegyre szerettünk volna felmenni amikor az utcán leszólított egy feketén dolgozó idegenvezető, és rábeszélt bennünket, hogy mielőtt felmennénk a hegyre, menjünk el vele egy kb. 2 órás utazásra a Megváltó szoborhoz és ö majd visszahoz bennünket oda ahonnan elindultunk. Mivel az utazásban a favellák megtekintése is benne volt, ezért azonnal belementünk. És nem bántuk meg. Sőt.....igazán speciálisra sikeredett az utunk. Megérte! Ugyanis hamar kiderült hogy az ürge valaha énekes volt, és az úton végig élő zenében részesített bennünket. Igazi brazil dalok. Vicces volt :-)
Útban a Megváltó Krisztus ( Cristo Redentor ) felé közelről is megtekinthettük Rio híres favelláit, amik legalább annyira részei a város látképének, mint a Corcovado- és a Cukorsüveg-hegy, és híresek is, mióta megismerkedett velük a világ a Cidade de Deus ( Isten városa ) című filmből. ezeket a városrészeket gyakran tévesen azonosítják a nyomornegyedekkel, és bár ilyenek is vannak, a többségük egyszerűen csak olyan terület, ahol Rio szegényeinek lakásai állnak. A favellák úgy keletkeztek, hogy egy vagy két kalyiba épült a domboldalon, majd ezek köré lassan egész városrész szerveződött. Becslések szerint legalább 811 favela van Rióban, és ott él a város lakóinak 20 %-a.Egyes favelák hatalmas közösséggé nőtték ki magukat, pl. van olyan ami több mint 150 000 lakosú. A favelákban még mindig sok a drogkereskedő és az erőszak sem ritka. Az előitélet azonban, hogy ezek a városnegyedek veszélyes bűnözőkkel teli gettók, egyszerűen nem igaz, az itt élő emberek többsége törvénytisztelő polgár, akik alacsony bérű munkából élnek.De azért bemenni nem mertünk bemenni, elég volt csak messziről lefényképezni.
Még mielőtt a Krisztus Megváltó szoborhoz értünk volna, tettünk egy röpke kis utat egy városnéző helikopterrel. FANTASZTIKUS volt. Lélegzetelállító ! Nem volt túl drága, 150 brazil real, ami kb. 15 000 Ft-nak felel meg. Megérte. Nagyonis.
A szobor a 706 m magas Corcovado-hegy tetején helyezkedik el. Hivatalosan 1931-ben, Brazília függetlenségének 100. évfordulóján avatták fel. A 30 m magas, mészkővel burkolt szobrot elemekre bontva, hajóval szállították Franciaországból, majd a hegyen állították össze. A szobor elkészítését 1926-ban Párizsban kezdték el. A fej maga 30 tonnát nyom.
Ezután az énekes idegenvezetőnk visszavitt bennünket a Cukorsüvegy-hegyhez, ahova felvonóval jutottunk fel. 396 m magasra tornyosul a dél Atlanti-óceán fölé. A Cukorsüveg-hegy valójában két hegyből áll, az alacsonyabb a Morro do Urca, a magas pedig a Pao de Acucar ( a "cukorsüveg" ). Az elnevezés feltételezhetően onnan ered, hogy a hegy formája hasonlít egy kúp alakú süvegcukorra. Csodás a kilátás fentről. A képek azt hiszem magáért beszélnek....
Szombaton a Copacabana strand , mig vasárnap az Ipanema strand pezsgő életébe próbáltunk beleolvadni.

Rio de Janeiro

Hamarosan jön ..... képekkel, de most mennem kell....strandidő :-)

Kezdem az elejéről

Azt hiszem nem tisztességes magamban tartani ezt a sok élményt azokkal szemben akik már alig várják, hogy beszámoljak eddigi élményeimről..... de nem könnyű elkezdeni.... Annyi élmény ért az elmúlt 5 nap alatt, hogy azt sem tudom hol kezdjem el..... És hát időm sem volt erre. Most is itteni idő szerint fél 6-kor keltem, hogy mielőtt elindulnánk a strandra irhassak a blogomra pár dolgot. De nem magyarázkodom tovább, belekezdek. Február 11. Egy 25 óra repülés után, Zürichi és Sao Pauloi átszállás után megérkeztem Salvadorba, Brazília harmadik legnagyobb városába, Bahia fővárosába. Kimeritő volt az utazás nekem aki eddig csak max. 3 órás repüléshez volt hozzászokva. De végre megérkeztem és a brazil ismerősömmel is egyből egymásra ismertünk, pedig 9 éve nem láttuk egymást és akkor sem volt elég erős az ismeretségünk. Jobban mondva, nem is az én ismerősöm, hanem egy holland haverom haverja akikkel még Portugáliai tartózkodásom alatt ismerkedtem meg 2001-ben. Bevallom, néhányszor megfordult a fejemben, mivan ha nem jön ki értem ? Az otthoni -6 fok után eső várt Salvadorban, de még az eső sem tudja itt elmosni a 35 fok körüli meleget. Nagyon fülledt meleg van éjjel nappal. Megérkezésemre egy brazil étterembe mentünk ( Terra de Brazil ) ebédelni, ahol egy Istenien finom tenger gyümölcsei tálat ettünk és maracuja levet ittunk. Ezután lepakoltuk a bőröndömet és irány a belváros, ugyanis előkarneváli fesztivál volt (nem mintha az 1 hét karnevál nem lenne elég....) Első caipirinhámon is túlvagyok :-) hmmmm , Istenien finom volt. Még szerencse, hogy a haverom nem szokott inni, így nem követte egyik a másikat. Én biztosan nem tudtam volna nemet mondani :-) A Salvadori karnevál nem olyan mint a rioi, legalábbis nem olyan mint amit mi a TV-ben látunk. És a rioi sem az. Amit mi a TV-ben látunk, az csak a pompa része, amit még a rioiak sem sokan látnak. Salvadorban az emberek egy-egy szambaiskola egyenpolóját viselik és egy csoportba tömörülve haladnak körbe körbe a városban, együtt zenélve és táncolva. Egész kulturált körülmények uralkodtak, még....

Mindössze fél órára hajtottuk le a fejünket, ugyanis péntek (febr. 12.) hajnal 3-kor indult a gépünk Rio de Janeiroba. Második éjszaka alvás nélkül, de még bírtam. A repülőút 2 óra volt, ezt az időt használtuk ki alvásra a 3 nap Rio elött.

Rio de Janeiro helikopterből

Hajnalban érketunk Rioba, és még csak 2 óra van délután, de máris annyit láttam Rioból mint még sokan nem. Csak annyit mondok még most, hogy helikopterből is közlök majd képeket, videofelvételeket. Többre most nincs időm, mert csak egy zuhany erejére jöttünk haza, es máris megyünk a Copacabanára. De ezt el kellett hogy mondjam. FANTASZTIKUS élmény volt, és még mindig nem fogtam fel azt hiszem....
Rio de Janeiro egy fantasztikus véros, és a karnevál még csak ma este kezdődik. Nem tudom hogy fogom bírni energiával, az elmult két éjjel nem aludtam szinte semmit, remélem a strandon majd feltöltödök annyi energiával, hogy bírjam a karnevál első estéjét. Amugy pentek este már kaptam egy kis izelitőt Salvadorból a karneválról, azokat a videókat is megosztom majd Veletek. Van mire varni..... Hetfőn jelentkezem részletekkel, addig legyen kellemes a Ti hétvégétek is !
Jaaaa, és még nem raboltak ki :)
Ate agora, tudo bom ! Maravilhoso !

Már csak egy óra és indulok a reptérre...

Össze vagyok pakolva, lassan indulok a reptérre. Amig várom, hogy Lajos értem jöjjön kihasználom még ezt a pár percet, hogy elköszönjek.
A mai nap még elég kemény volt, a Q2Q3-as marketing terveket kellett még befejeznem, ami nem volt könnyű menet. De vége, legalábbis egy időre. Vége az itthoni munkámnak. Most már más feladat vár rám odakint.
De előtte még pár nap pihenés. Február 20.-áig szabadságon leszek. Ezidő alatt megpróbálom átadni magamat a karnevál hangulatának.
Ugyanis alig érkezem meg csütörtök délután Salvadorba, péntek hajnalban indulunk in Rioba a karneválra. Nagyon nagyon kiváncsi vagyok ! Bár bevallom, kicsit azért félek. De mivel helyi lakos társaságában leszek, bízom benne minden rendben lesz.
Rioba nem viszem a laptopot magammal, így majd csak jövőhéten tudhatjátok meg, hogy milyen is volt/lesz a rioi karnevál.
De fényképezőgépet azt viszek !
Ennyi előljáróban.
Jelentkezem majd Brazíliából.

Ja....köszönöm mindazoknak a barátaimnak és kollegáimnak a biztató szavakat amiket az utolsó napokban, órákban mondtatok nekem. Jó érzés tudni, hogy vagytok nekem.

Até logo !

Miért is utazom?

Azért utazom, mert cégem ( IBM ) lehetőséget adott, hogy bekerüljek egy olyan csapatba akik non-profit szervezeteknek fognak segíteni 1 hónapon keresztül.
És miért épp Brazília?
Mert Brazília is azon fejlődő országok közé tartozik ahova IBM a világ összes részéről munkatársakat kiván felajánlani önkéntes munkára.
Mindkét cél jó külön-külön is, de így együtt...... ez vett rá, hogy én is jelentkezzek erre a programra.
1 hónap önkéntes munka álmaim országában ! 10 éves álmom válik most valóra, és épp ezen nagy álom miatt izgulok is kicsit....na jó, nem kicsit. NAGYON.
Mi mindent kellett ezért megtennem ?
Kiemelkedő teljesítményt kellett nyújtanom 3 egymást követő éven keresztül, maximális támogatást kellett kapnom jelenlegi és múltbeli főnökeimtől és nem utolsó sorban meggyőző indoklásokat kellett írnom, hogy miért is én vagyok a legmegfelelőbb személy erre a munkára. És ez mind sikerült. Talán most már mondhatom ez volt a könnyebb része az egésznek. Ugyanis az elmúlt 2 hónapban kicsit összesűrűsödtek a tennivalók.
Rengeteg on-line tréninget kell megcsinálni és rengeteg mindenre kell odafigyelni az itthoni munkám és a kinti munkámat tekintve egyaránt. Mintha 2 munkám lenne egyszerre. Bár tudtam, hogy nem lesz könnyű, ezért nem is panasznak szántam ezt sem, csak FYI, hogy tudjátok miért nem találkoztam sokatokkal az elmúlt hetekben. ( kicsit túlstresszeltem magam )
Szóval, még 3 nap és indulok. Addig még egy Cognos Konferencia és millió dolog átadása kedves kolléganőimnek, akik olyan rendesek, hogy helyettesítenek engem az elkövetkező majdnem 7 hétben.
Marketing és Kommunikációs osztály, nagyon köszönöm előre is Nektek !

10 nap múlva indulok

Mához 10 nap múlva indulok Brazíliába. Még teljesen nagy a kavalkád bennem.... de gondolom amint a reptérre érek minden kitisztul majd. De addig még rengeteg tennivaló van. Mint például hogy megtanuljam használni ezt az oldalt is.... Igyekszem....